Korábban már volt lehetőségetek faggatni, de most ismét kedvet kaptam a válaszolgatásra (lássuk be egyszerűbb, mint mailen vagy közösségi oldalakon keresztül), így kreáltam egy formspring profilt!
Tehát aki szeretne, kérdezhet bármiről, én pedig igyekezni fogok korrekt választ adni nektek! :) /KÉRDEZZ!/
~ xoxo
~ HEART
Haru ~ 2010.02.14.
Egy-két kép azoknak, akik ívesen szarnak a lelki világomra és csak a felszín érdekli őket (meg persze a többieknek is:))!
~ norm méretért szokás szerint myspace/myvip! :)
~ A sikeres ember 3 típusa (és az álmodozóké)
Haru ~ 2010.02.14.
Egyes események után, melyek csodálatos emlékként élnek bennünk, eltöprengünk, vajon valóban megtörténtek-e? Az elme űz csúfos játékot, álmodtunk, vagy tényleg részesei lehettünk efféle élményeknek?
Mikor a bizonytalanság megrengeti a tudatot, és kétségbe vonjuk az én épségét, szükség van valamire, ami bizonyságot ad róla: igen, velem történt!
Érdekes módon nálam ez gyakori jelenség, reggeljeimet az őrültség szimptómái jellemzik, majd előbukkan egy-egy jel, nyom, ami eloszlatja kételyeimet. Lehet ez egy mellettem fekvő test, jegyek, papírok, fotók, szokatlan illatok.
Hihetetlen élmények, melyekből csoda, ha egy életre akár egy fél is jut.
Erre itt vagyok én, aki képtelen elhinni ezeket, és vannak ők, akik mérhetetlen önteltséggel kezelik. Megismerve a kettő közt elhelyezkedő embereket olyan, akár egy földönkívüli utazás, végtelenül szokatlan, mégis tisztelet és csodálat ötvözete, de vajon ők mit gondolnak rólam? Ez egy olyan kérdés, ami semmilyen más esetben nem foglalkoztatna, de mégis, ők vajon melyik kategóriába sorolnának engem?
Mi az a viselkedéskombináció, ami egyik pillanatról a másikra taszítja át cselekvőjét az egoizmus utálatos portájára? Végül pedig mi az, amitől ezek nagyobb csodálatot váltanak ki egy átlag emberből, mint az én kedvenc típusom? A válasz egyszerű, ám rendkívül ellentmondásos: az önteltség dicséretes jellemzővé vált.
Ezért miután reggelente magamhoz térek és meggyőződöm a tegnap hitelességében, azonnal önutálat tölt el. Ugyanis nem számít én, hogy cselekedtem, mit tettem előző nap, az átlag szemében abba a bizonyos öntelt kategóriába tartozom és nem a csodálnivaló fajtából.
~ Happy Valentine's day btw!
~ Hontalan
Haru ~ 2010.01.24.
Magányosan lépkedve a hófehér kristálypalotán, egy barna maszat kerül lábaim elé. Talán egy levél, amit még csak most sodort le a fagyos szél. Szemeim könnyektől homályosak, a lábak többé nem mozdulnak. Nem, te nem lehetsz levél, te pillangó vagy! Egy barna pillangó, az ősz szülötte, aki nyarat sosem látott, a tavaszról pedig hírből sem hallott. Elmulasztottál valamit, társaid magadra hagytak, te pedig elvesztél, nem igaz? Bolyongtál ágról ágra, a legkopárabb vidékeken, míg nem a sors ide vetett, az én szomszédságomba. Apró teremtés, hol az otthonod? Kitagadtak? Elmenekültél? Bátor voltál? Legyél a barátom, barangoljunk együtt, álmodjunk virágokról ágak helyett, tavaszról és ne télről, engedd, hogy felvegyelek!
Lehajolva a parányi pillangóhoz, beomlott alattam a palota. Szürke utca, a cövekben végighasít a fájdalom. A kis teremtés eltűnt, száraz levél hever mellettem. Rád hittem csodát? Téged hittelek árvának? Neked gondoltam lelket? Barátommá tettem volna egy levelet? A palota nem palota többé, a pillangó csak a képzeletemben él, magam vagyok árva, hon nélküli, kit ágáról letaszított a tél.
~
~ Önbecsülés
Haru ~ 2010.01.19.
Vegyél be egyet a sárgából és egyet a feketéből! Sokkal jobb lesz, hidd el!
Komoly döntés elé kerültem, meghazudtolni magam, elárulni azt, aki vagyok, lemondani az önbecsülésemről vagy kitartani emellett. Mikor minden rosszra fordult, elhatároztam, bármit megteszek, de sosem okozok csalódást magamnak! Mindig az leszek, aki eddig, obszcén, szarkasztikus, ugyanakkor vidám, miközben belül folyamatosan ostromolnak az érzelmeim és az intelligencia. Nem hagyom! Az értelem nem közvetlen közzétételre teremtetett dolog, az érzelmek azonban igen. Értelmet sugározz, érzelmet adj, mert önmagában csak felemészt, elpusztít, ha nem adsz belőle csekély adományokat nap, mint nap. A derű pillanatnyi folyamat alatt fordul át letargiába, amiből szigorúan tilos ajándékozni. Onnantól megtartod magadnak, halmozod, és csak halmozod, életed végéig gyűjtögeted bensőd poros padlásán.
Undor fog el az értelemtől. Közhellyé vált, gondolta volna bárki is? Nevezzük álértelemnek. Otromba hazugság, önmagunknak, a környezetünknek, de vajon kin csattan az ostor? Okádnom kell a világtól, verseket írnak, novellákat és elmélkedéseket? A fejünkben kavargó kusza baromságok a word programmal, "művészi" és/vagy "tudományos" megfogalmazással, nem elhanyagolható végtelen egoizmussal nem válnák alkotássá, közkinccsé, sem publikálható szöveggé. Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Rám már dobáltak kavicsokat, reagáljak sziklákkal? El nem múló hányinger szorítja torkomat.
Lemondani önmagadról és álruhába burkolózni nem szerencsés, engedelmeskedni az akaratnak, legyen az saját, vagy mások általi késztetés hasznos, de elárulnád ezért magad?
Javakért, előnyökért, jövőért eldobnád a büszkeséged? Elhajítanád? Elhajítanám?
Ilyenkor bezzeg nem szólnak a hangok.
~ hatott?
~ Cut me free...
Haru ~ 2010.01.17.
Egy kép, ami jellemzi az életem. Mellékelek egy dalszöveget és két dalt (klipet) is a megértéséhez! :)
It is telling me that
I can not escape
It is telling me that
I can not forget
Just like a broken record, repeating it to me
You're getting my attention
It makes me weary
Oh you're so strong
You get stronger when I,
Stronger when I belive you
Cut me free memorizing monster
Cut me free memorizing monster
Cut me free memorizing monster
Cut me free memorizing monster
It is telling me that
I am gonna choke
It is telling me that
I am strange
Just like a broken record, repeating it to me
Comparing always comparing
I can't take it
You live off my compassion
I am the one
That keeps you alive
I feel you pull me under
Fall into your trap
Now you're taking control of me
Cut me free memorizing monster
Cut me free memorizing monster
Cut me free memorizing monster
Cut me free memorizing monster
When you fall asleep
The ropes come undone
I feel the wind hit my face
If only I can be here all the time
//OLIVIA ~ Cut me free//
heart you all.
~ Visszamenőleg: Búcsú
Haru ~ 2010.01.17.
Szakadó eső, alattunk még hó, ketten, együtt, kéz a kézben haladunk. Fellegek, pillangók, köd, majd mindez egy mozzanattal szertefoszlik.
Becsukódik az ajtó, csókot dobok, erősnek tűnök, őt már nem látom. Teszek egy lépést, erősnek tűnök, esernyőmet szorítom. Még egy lépés, még mindig erősnek tűnök, cigarettát gyújtok. Újabb lépés, arcom eltorzul, mi történik? Szemeim könnybe lábadnak. Ismét egy lépés, emberek tucatjai néznek, már nem tűnök erősnek, sírok. Könnyek peregnek arcomról, emberek rohannak hozzám, félni kezdek magamtól. Vígasztalnak, nem kérdik, mi történt, az addigra elmosódott sminkemet sajnálják. Álszent népek, a dolgok mögé nem látnak, tovább haladok. Erősen kapaszkodom, lépéseim bizonytalanok, gyengének látszom, még mindig engem néznek, arcomat teljes egészében könnyek borítják, büszke viselet. Kilépek az esőbe, egy dalt dúdolok, mindenhol emberek, dalra fakadok: "I need your love. I’m a broken rose. Oh baby, help me from frozen pain with your smile, your eyes, and sing me, just for me!"
Az ég is sír, könnyei hangosan kopognak körülöttem, sírj hát helyettem, én pedig tovább dalolok!
szeretlek!<3
~ Mert túl sokan állítanak rólam valótlant...
Haru ~ 2010.01.17.
Egy kép azoknak, akik nem ismernek, mégis eszméletlen baromságokat hordanak össze rólam.
Íme az, aki vagyok!
~ ~ ~
~ Visszamenőleg: Szilveszter és pletykák
Haru ~ 2010.01.17.
A kételyek és rosszindulatú pletykák eloszlatása végett, kertelés és metaforák nélkül publikálom az év utolsó napját.
Hajnali 5-kor kelve rohantunk az állomásra, hogy dél környékére Pestre érjek. Majd egy kutyaharapással, málházással és jeges hegyoldalról való botorkálás után este 6 körül találkoztam Ginevvel és Terrával. Ginevet lassan egy éve ismertem, Terrát viszont előzőleg csak közösségi oldalakról és skyperól.
Az első pár órát Ginevnél töltöttük, megismertük az anyuját, ettünk, aludtunk, hajat lőttünk be és hasonlók. Mindig szerettem megismerni a sajátomtól eltérő családokat, mert rádöbbentett, hogy amiben én élek, egy mutálódott forma.
Némi vodka legurítása után indultunk tovább a Nyugati felé. A villamosról leszállva a pokolhoz hasonló állapotok fogadtak minket, ahol egy kisebbségi csoport tagja lelökte Terrát a lépcsőről, miközben azt kiáltotta: “Köcsög SP!!!”! Terra, a vodka ellenére nem zuhant le a lépcsőn, viszont a pasi nem hagyta annyiban és hátulról közelítve támadta meg ismét. A végeredmény pár órás amnézia lett, ami még a szerencsésebb eset, ugyanis Terránál volt a maradék pia, és ha az üveg széttörik...
Ezek után úgy döntöttünk, nem várunk senkire, inkább egyenesen megyünk nipponra.
Odafelé összefutottunk Cuppal és egy barátnőjével, majd nipponon Kishegével, Ádissal és sok-sok meglepetés arccal.
Hajnali kelésem révén egész este alig láttam a fáradtságtól, de próbáltam hősiesen adni a szilveszteri hangulatot. Kishege ezalatt el volt foglalva Ginevvel, Terra a telefonjával én pedig a 2. doboz cigimmel. Mikor megelégeltem a tespedést, kitaláltam, hogy az este hátralevő részét csocsózással fogjuk tölteni. Invitáltam Ádist, Chrissyt és persze Terrát is a közös játékra, majd végül már mindenki mindenkivel játszott. Éjfél környékén következett az a rész, amit már számtalan embertől hallottam és mindenkitől más verzióban.
Terra megragadott és a tánctérre rohant velem, ahol megpróbált megcsókolni. És mivel én a híresztelésekkel egyezően egy "pincsiző" "kurva" vagyok, megkérdeztem: "És mi lesz Nicole-val?" A válasz a következőképp hangzott: "Tegnap szakítottunk". Így engedtem annak a vágynak, amit előző nap óta nyomtam el, mikor már rég tudtam, hogy végtelenül sok dologban hasonlítunk.
Itt következett a felismerés, hogy Terra nem tud hazamenni, én pedig nem hagyom magára, pláne az amnézia után. Ekkor már hajnali 1-2 körül járt, így próbáltunk minden követ megmozgatni ahhoz, hogy bent tudjunk aludni valakinél. Így jött a képbe Ádis, aki nagyon kedvesen megígérte, hogy meg fogja kérdezni a lakótársait a dologról. Ádis, semmi gond azzal, hogy nem tudtad megoldani, nyilván nem akartál rosszat sem Nicole-nak, sem pedig bekavarni a dologba, csak az bántott, hogy le kellett vadászni ahhoz, hogy tőled halljam a nemleges választ.
Kint már szakadt az eső, beszéltem pár szót Viktorral, bár elég zaklatott hangon, hisz még mindig a megfelelő alternatívát kerestem az éjszakára. Végül megkértem Ákit, akinek már így is rengeteg dologgal lógok, hogy szállítsa Terrát a Délibe, engem pedig haza.
A pezsgővel koccintás idén is elmaradt, de még újévi fogadalmat se tettem sőt, nem is kívántam semmit. Azt hiszem valóra vált, amiért fohászkodtam volna, így nem bánom, hogy elfelejtődött.
Ezek után már következtek is a fúrások, a pletykák és gusztustalan vélemények, amiket ismeretlenektől hallottunk egymásról. Sosem fogom megérteni, miért jó ez az embereknek? Miért esik olyan nehezetekre elfogadni, hogy két ember együtt van, és esetünkben szereti egymást? Főként azt nem tudom felfogni, miért állítotok olyan dolgokat, amik sosem történtek meg? Végtelen gusztustalanságot hallottam már magamról, mindig meglepetésként értek és általában nevettem rajtuk, ám a napokban életem legotrombább mondatát hallottam magamról, melynél nagyobb sértés még sosem ért. Mindezt egy nálam évekkel fiatalabb gyerektől, akit az életben semmiféle inger, izgalom, intellektualitás nem ért, és féltékeny kétségbeesésében másokra vetíti ki ezt, esetünkben éppen rám.
Nevekről nem beszélek, nem akarok balhét és nem is haragszom, el kell telnie még pár évnek ahhoz, hogy a mai fiatalok kilássanak az emo haj alól és nagyobb gondjaik legyenek, mint engem szapulni. Belegondolva, talán szerencsém, hogy az élet minden téren kibaszott velem és rendkívül kemény éveket tudok magam mögött. Hozzájárult ahhoz, hogy a felnőttkor küszöbére már rég középkorúnak érezzem magam, aki szabadidejében még mindig szeret hintázni.
Legyetek inkább gyerekek, tinik és egészséges felnőttek, ne szúrjátok el ezeket a kellemes éveket azzal, hogy gonoszsággal fertőzitek a lelketek!
~ <3
~ Szilveszter?
Haru ~ 2009.12.31.
Hajnali 2...6-kor kelek és irány a pályaudvar. Túl sok dologról írhatnék, de amíg nem tudok lojális lenni, addig ezeket halasztom! A Szilvesztert Nippon Groove-on töltöm majd Ginev és Terra társaságában (meg akik még csatlakoznak ugye :)).
Alig várom, végre egy megfelelő alternatíva! MINDENKINEK NAGYON BOLDOG, SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!
Akár mentek bulizni, akár otthon töltitek ezt a napot! :)
~ bááj <3
~ Skype és a jelen
Haru ~ 2009.12.25.
Ahogy manapság érzem magam...
Haru
2:17 PM
mintha megvontak volna a víztől
2:17 PM
azt mondták volna, hogy igen
2:17 PM
minden nap kapsz egy pohárral
2:17 PM
érd be ennyivel, akármennyire is szomjas vagy
2:17 PM
csak ennyi az osztályrészed
2:17 PM
bele is halhatsz, de ha okos vagy, ki fogod bírni
2:18 PM
és egyik napról a másikra jött valaki
2:18 PM
csordultig energiával
2:18 PM
legyőzte a te gyenge, szomjazó tested
2:18 PM
és ellopta azt a pohár vizet tőled
2:18 PM
miközben ő a vízesés mellett él
2:18 PM
te pedig szomjazol
2:19 PM
és új dolgot kell találnod, ami egyenértékű a vízzel
2:19 PM
de olyan nem létezik
2:19 PM
ez a nagy büdös szituáció
~ búú
~ Karácsony Haruéknál...Túl izgalmas, el ne olvassátok!DD
Haru ~ 2009.12.24-25.
Karácsony...brr...Mindig utáltam! Gyerekként minden zsebpénzemet elköltöttem ilyenkor és teljesen fölösleges ajándékokat vettem a család minden tagjának, akkori papagájaimnak! :D Minden Karácsonyra volt egy elképzelésem, mit szeretnék kapni, de sosem mertem elmondani, így a fa alatt mindig csalódás ért. Tény, általában hasznos dolgokat kaptam, de erre mindig csak később jöttem rá.
Az évek alatt azonban kikoptak ezek a napok, a karácsonyi vacsorákat megtartottuk délután háromkor, majd mindenki ment a saját dolgára. Idén is valami hasonlóra számítottam, míg a vater meg nem jelent egy műfenyővel és kijelentette, hogy márpedig neki szüksége van egy ilyenre! Fintorogva nyugtáztuk, majd reggel 7 körül arra ébredtem, hogy anya lázasan díszíti a fát!
Mi történt? Régen mindenki olyan undorral látott ezekhez a dolgokhoz, most pedig a szüleink vígan készülődtek erre a pár napra. Persze miért is ne telt volna az este enyhén letargikusan?! A szomszédról kiderült, hogy halálos beteg és mindez rányomta a bélyegét a hangulatra.
Töredelmesen bevallom, én egy dolgot vártam az estében, hogy mikor jutok némi alkoholhoz! Nem, szó sincs róla, nincsenek alkoholista hajlamaim, nem is különösebben rajongok érte, de úgy érzem ezt a napot máshogy nem tudom átvészelni! Olvastam egy cikket Ozzyról és rádöbbentem, nekem a Karácsony pontosan annyit jelent, mint neki!
Tesóm holnap haza is megy, de én csak egy hét múlva követem a példáját. Sajnos vagy szerencsére, nekem több embert kell még meglátogatnom a napokban, így kb. csak 30-a környékén tervezem a Pestre utazást.
Holnap át kell vészelnem a nagymamával és a többi rokonnal tartandó összeröffenést, amit általában az év legrosszabb napjának szoktam titulálni! Nagymamám még abban az időben nőtt fel, mikor a beles-potrohos csajok voltak a menők aka szumma két havi nyugdíját fekteti bele Karácsony másnapjába. Alapszabály: kötelező mindent megenned, amit eléd rak, különben egy évig nem szól hozzád! Bár így történne, de valójában beszél veled, csak úgy, mintha leprás lennél!
A családról ennyi elég is lesz, a lényeg az, hogy kegyetlenül rettegek a holnaptól! ^^" Ha lezajlott ez a kajálós mizéria, akkor végre jut idő az itthoni barátaimra is. Ewó végtelenül hiányzik, nincs perc, hogy ne gondolnék rá, mennyire jó lenne mondjuk együtt lakni és mindent azonnal megbeszélni. Találkoznom kell még Barnival is, vígasztalni-vígasztalódni és Balázsnak is ígéretet tettem, hogy segítek szocializálni valakit!))
Azt hiszem ennyi a tervem az év hátralevő részére, pihenek, tanulok, festegetek és dádidááá, Szilveszter! Milyen hamar elment ez az év is...Gyűlölöm a nosztalgiázást, mégis ezt teszem ~ ajjh! -_-
Bár kicsit megkésve, NAGYON BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!!! :)
~ csók <3
~ Anorexia!!!
Haru ~ 2009.12.23.
Korábban nem gondoltam volna, hogy megihlet ez a téma, és valóban téves lenne ihletettségről beszélni. Afféle eddig elfojtott dühből hoztam meg a döntést, hogy igenis írnom kell erről a "jelenségről". Tisztában vagyok vele, hogy rengeteget lehet hallani róla, az interneten rákeresve pedig oldalak milliói jönnek le az anorexia kulcsszóval.
Viszont vannak dolgok, amiket ezek az oldalak nem említenek és általában mindenhol csak pár soros felszínes jellemzést adnak korunk egyik népbetegségéről. Ennek tükrében próbálok meg nektek egy valamivel hitelesebb képet festeni az anorexia nervosáról.
Alapvetően, ha azt mondjuk "anorexia" mindenkinek csont sovány lányok ugranak be, holott maga az anorexia csak étkezési zavart jelent, az anorexia nervosa azonban az étvágy elvesztésére utal. Sokan dobálóznak ezzel a szóval anélkül, hogy tisztában lennének azzal, hogy a betegség lelki eredetű, melyet számos trauma kiválthat. Azt is kevesen tudják, hogy ez a betegség nagyon ritkán jelentkezik önmagában, gyakran társul hozzá depresszió, önértékelési zavarok, stb.
Mielőtt bárki ítélkezni kezdene, és úgy gondolja teljesen fölösleges időt pazarolni az anorexiás betegekre, vegyünk néhány olyan példát, amivel már biztos sokan találkoztunk életünk során.
Talán túl groteszk rögtön halálesettel indítanom, de biztos sokan élték már át gyerekként háziállatuk elvesztését. Buksi kutyát elütötte egy autó, mi pedig éppen szemtanúi voltunk szegény pára utolsó lélegzetvételeinek. Ez a trauma éppen elég ahhoz, hogy a gyerek napokig rosszul érezze magát és egyszerűen elmenjen az étvágya mindentől.
Hogy valami kevésbé lelombozóval is jöjjek, az idősebbek közül sokan tudják milyen vizsgaidőszak, érettségi, stb. előtt állni, mikor az ember akármennyire is akarja, de képtelen táplálékot venni magához. Míg mi itt pár napról beszélünk, az anorexiás betegek állandóan ezt érzik. Innentől pedig elindulhat egy folyamat, mikortól a beteg egyetlen örömforrásává az edzés, koplalás és önsanyargatás válik. Szemben ezzel, a naiv és felszínes ember azt gondolja az anorexia csak divat és gúnyt űz az anorexiásokból.
Ez a reakció sem a semmiből született, köszönhetően napjaink szépségideáljának az anorexia szinte teljesen elveszítette betegség mivoltát. Ma már a tüneteket is direkt cselekvésként jellemzik, mint a szándékos koplalás, hashajtók és gyógyszerek szedése. Erre pedig az ostoba ember azzal szolgált rá, hogy öntudatán kívül, pusztán divatból pszichés beteggé tette magát.
A mai folyamat ugyan nevetségesen kezdődik, de komoly betegséggé növi ki magát.
A páciens külső vagy ritkábban belső késztetésre (amit kiválthat néhány bántó megjegyzés, ideálok követése, stb.) elindul egy lejtőn, nevezetesen megvonja magától az étkezés örömét, cselekvését, gyakran különböző szerekkel, beteges edzéssel is hozzásegítve testsúlycsökkenéséhez. Az ezt követő lépcsőfokon a már elért eredményt látva felbuzdul és tovább folytatja az önpusztítást, a következő lépcsőfokon - ha itt ugyan már nem vált valódi beteggé - pedig már torzul a testképe. Az anorexiások ugyanis képtelenek megítélni, hogy ők ténylegesen soványak, míg bármely más emberről reális képet adnak. Sokaknak fogalmuk sincs mit tesznek magukkal ezzel. A test az elfogyasztott kalóriák, később testzsír híján elkezdi saját magát „enni”. Ekkor nem csak a háj tűnik el a testről, de az izomzat is, ezen felül a test elkezdi felbontani a szöveteit, melynek következményeképp a szervek "vándorolni kezdenek". Ezt nyilván nem hangoztatják a címlapon szereplő ideálokkal kapcsolatban, igaz? Pedig bizony előfordulhat, hogy a szerveket onnantól a bordákhoz kell hozzákötni műtét útján, ha a páciens egyáltalán életben marad. Erről sem esik túl gyakran szó, de az anorexia nervosa bizony okozhat halált! Az anorexiások közel 10%-a hal meg és ezt nem feltétlenül csak a soványság okozza. Mivel a testük védekezőképessége is gyakorlatilag teljesen megszűnik, így egy sima influenza is lehet halálos kimenetelű. Nőknél pedig a menstruáció elmaradása (fiatalabbaknál akár ki sem alakul) is jelentkezhet, hogy még egy "enyhébb" következményt említsek.
Ha már nőkről beszélünk, az anorexia nem feltétlenül csak rájuk jellemző, bár az anorexiások csupán 2-10%-át teszik ki a férfiak.
Számos dolog különbözteti meg a betegeket a már felsoroltakon felül is az egészséges emberektől. Nem csak a soványság, de rengeteg, látványos étkezési zavar is felfedi a "titkukat". Ők például képtelenek egyszerre nagyobb mennyiséget magukhoz venni, az ételt már nem kívánják, nem is éhségből esznek, inkább csak kényszerből (pl. szédülés miatt). A legkisebb adagot is órákba telik elfogyasztaniuk és minderre képtelenek, ha társaságuk van evés közben. Az étkezési problémáikat titkolják a betegek, így kizárólag magányosan tudnak étkezni.
Akinek mindezek fényében tetszik a gondolat, hogy ily módon hasonlítson a címlapokon szereplő nőkhöz, és kedvük támad betegséget generálni maguknak, azoknak szívből jövő tapssal tudok csak gratulálni. Azoknak pedig különösen, akik mindezt elvárásként kezelik, tehát külön köszönet a férfiak egy bizonyos részének, a médiának és a mai társadalomnak!
Ha pedig ez sem elég, akkor gondoljunk azokra, akiket megfosztanak a kezeléstől és odafigyeléstől, csak azért, mert divat lett a betegségükből, amit teljesen véletlenül még ugyanazzal a névvel is kapcsolnak össze! Amilyen intelligensek vagyunk, mi emberek... ugyanezt fogjuk tenni a depresszióval is, ami mára szintén népbetegség sőt, bizonyos körökben divat is!
~ ~ ~
~ Anorexia?
Haru ~ 2009.12.20.
Délután olvastam twitteren, hogy meghalt Brittany Murphy, majd rákerestem velveten mi is történhetett...Persze összehordanak minden szart, dee...
Úgyvan, legyen csak ideál az éhkoppolt nő, egyetek fűszerezett vattát, vagy még azt se és dögöljetek meg mind a zuhanyban, csak azért, mert valami retardált kitalálta, hogy a normál testalkat az már szar!
Pusztítsa mindenki magát, ahogy tudja, csak mert ezt látja a médiában és akkor tényleg minden jó lesz! Hihetetlen...
A legnagyobb vicc pedig az, hogy tényleg ezek az elvárások, akárhogy is parodizálom...Behányok a világtól!
Hallgassátok végig...természetesen nem a zeneisége a lényeg!
~ Nem vág ide, de mentek még suliba a héten? oO
~ Saturday night /1
Haru ~ 2009.12.20.
Hamarosan Karácsony, szerintem tanulni fogok alatta, vagy kocsmázni...Bár, feleslegesen beszélek róla, addig úgyis posztolok még!
Wuhh...mivel elég csúnyán szarul vagyok, ma csak egy videóval járulok hozzá az emberiség fejlődéséhez...>D
...itt még csak ketten iszogattunk Barnival, utána viszont már nem voltunk filmezhető állapotban, majd tömören elmesélem milyen egy vidéki kocsmázós hétvége, de most chill! ^^"""
~ kissu :x
~ Grey winged...
Haru ~ 2009.12.13.
Haru
7:13 PM
szeretnék egy hatalmas fátyolruhában szárnyakba burkolózni, majd felrepülni az égig és megpihenni egy felhőn O_O
Uzu
7:15 PM
ha a szárnyakat szeretet adná
7:15 PM
már 6 szárnyad is nőtt volna
Haru
7:15 PM
lehet nőtt, csak még nem nyílt szem, ami látná
~ <3
~ Múlt és jövő
Haru ~ 2009.12.12.
Így a Karácsony és Újév közeledtével elgondolkodtam mi történt egy éve ilyenkor? Ugyan családon belül mi nem ünnepeljük gyakorlatilag egyiket sem, a Szilveszter estét mégis igyekszünk emlékezetesen eltölteni.
Tavaly ilyenkor még gimis voltam, nagyjából ekkor tettem le az első nyelvvizsgámat, de mégis inkább a magánéletem terén történtek változások.
Ilyen tájban szakítottunk Ryoval, akivel azóta is tök jó barátok maradtunk, én pedig megismertem Kai-t.
Karácsonykor megfogadtuk a tesómmal, hogy soha többé nem töltjük a 24-ét a szülővárosunkban, ám valószínűleg idén is így lesz.(persze ezt minden évben megfogadjuk :D) Szenteste kimentünk autózni, talán be is ültünk valahová, de arra tisztán emlékszem, hogy sűrű cigi füstbe burkolózva idézgettük mi történt tavaly az Ünnepek idején. Ha összevetem ezt a 3 évet, mindegyik kísértetiesen hasonlít, de csak az évnek ebben a szakaszában.
Úgy vagyok vele, hogy amilyen a Szilveszter estém, úgy fog telni a következő évem is. És lám, tényleg egy estébe sűrűsödik minden rejtett jel, ami az elkövetkező időszakot fogja meghatározni.
Mi sosem beszélünk arról, hogy mit szeretnénk elérni a következő évben, csak követelőzünk, hogy mit AKARUNK. Undorító, ám jeles tulajdonságunk, idén is ekképp fogunk beszélgetni a 2010-es évi horoszkópot olvasgatva.
A múlt Szilveszterre hazautaztunk Kaival hozzám, aztán a pécsi Toxic clubban ünnepeltünk a barátaival meg Lövésszel XDDD, aki folyamatosan teregette az okádékát az asztalunkra! ^^” Előtte persze beugrottunk az én barátaimhoz is, de valahogy nem volt kedvem velük tölteni ezt az éjszakát is, csak úgy, mint minden pénteket korábban. Pezsgő híján éjfélkor sörrel és szilveszteri szivarral koccintottunk, majd órákig fagyoskodtunk a hidegben.
Hogy idén mit tervezek? Tulajdonképpen a “lesz, ami lesz” a mottó, mert fogalmam sincs még semmiről. Karácsonykor hazajön a testvérem (ha minden jól megy), az Ünnepek környékén pedig a fotózásoké lesz a főszerep, na meg a vizsgáké.
A Szilveszter jobban érdekel, elképzelhető, hogy elfogadok valami partymeghívást, már most is rengeteg helyre invitáltak, de még nem döntöttem. Leginkább egyedül szeretnék a gép előtt pezsgőzni, miközben ostoba filmeket nézek, amiket eleve elnyomnak a petárdák és tűzijátékok hangjai. Ez hiányzik arra az éjszakára... semmi más! Bár, mintha motoszkálni kezdene az agyamban egy gondolat...;)
Mindenesetre, míg egy átlag ember lelke megszelídül ebben az időszakban, az enyém éppen ellenkezőleg. Akiket eddig szerettem, imádni fogom, akikre pedig gyűlöletem apró cseppjeit áldoztam... nos, meglepetésben részesülnek! ;)
Élvezze hát mindenki az év utolsó napjait úgy, ahogy a következő évben élni akar! Szilveszterkor pedig ne másnak akarjatok jót tenni, arra való a Karácsony, Újévkor születésnapot ünneplünk, egy új időszakét és minden egyes ember sajátját, ám mégis egyként! Tavaly mindössze egy szó volt a kívánságom, méghozzá a “boldogság”, ami egyetlen apró részletében sem vált valóra. Boldogság? Említettem, hogy a saját boldogságomat kérem? Talán itt hibáztam el, idén jól megfontolom, mit kérek, és ami azt illeti, már megfogalmazódott bennem egy vágy.
Idén is kívánni és akarni fogok egyszerre. A kívánság nem válik valóra, ha mindenkivel megosztom, az akarás azonban más.
Téged akarlak, minden értelemben, mennyiségben és a vágy? Milyen kellemes szó... épp, mint a kívánás!
Kép az utolsó Karácsonyról, amit megünnepeltünk...
~ rabu :x
~ Let me disappear
Haru ~ 2009.12.09.
Azt hiszem elértem a végleges letargiámhoz. Huh, élvezetes, hogy mindig csak erről tudok beszélni, ugye?:D Már nem is csodálom, hogy az utcán utánam kiáltják, hogy “imós” és hasonlók...oO
Előre láttam, hogy lesz egy ilyen évem, egy teljesen értelmetlen és felesleges, amikor gyakorlatilag szart se érdekel, hogy létezem-e és tényleg így lett. A nap 24 órájában egyedül vagyok, mikor pedig dolgom akad árnyékként próbálok suhanni az emberek közt a cél felé. Más kérdés, hogy az árnyékból egy vakító fénycsóva lesz, talán az utolsó dolog, amit még nem veszítettem el magamból. Gyűlöletes belegondolni mik játszottak közre, míg ez lettem, ez a valami, ami töredéke sincs magamnak.
Egy semmi.
Gondolatokkal, vágyakkal, érzelmekkel teli semmi. Így talán mégis valami? Most éppen bizonygatni próbálom, hogy még létezem?
Cogito ergo sum!? Kit érdekel...
Éhes vagyok...bizonyítva.
~ love and glam! ‹3
~ Hell's door
Haru ~ 2009.12.06.
Végtelennek tűnően régen posztoltam bármit is. Utálok ennyit bepótolni, ki is fogok hagyni kb mindent, mert miért is ne...:P Kezdem talán a múlt péntekkel, mikor Bogival töltöttem az estét. Már hónapok óta győzködött, hogy menjünk már együtt kocsmázni vagy valami. Többek közt azért sem volt kedvem hozzá, mert ő a tanítványom és milyen már vele együtt iszogatni! oO Meg is bántam, hogy igent mondtam...én fizettem és cserébe ő megitta, amiket rendeltem! >_< A kocsmából pedig ki lettünk toszva este 10 körül és problémának találták, hogy cigizem! Hihetelen!!! Bogi hozott 1 l vörösbort kettőnknek, de én ki nem állhatom, amire talán egy kicsit meg is sértődött, deee...ez van! Az este hátralévő részében énekelgettünk és agysüppedtünk, végül egy sáros pocsolyában kötöttünk ki. ^^”
Waaa, alig tudom összeszedni a dolgokat, az elmúlt hetekben kb minden nap összefutottam pár régi baráttal, akik készségesen lekísértek a pályaudvarra és zömmel hazafelé is volt társaságom. Hallottam überdurva eseményekről, melyik barátomat hogy verték össze, stb. Ezen a héten basztam az óráimra, szerdán bementem az első számtechemre és kapásból kértem is a záróvizsgát, mert ugye a faszom mászkál be minden szerdán és rohad ott 5 órákat...:@ Végül 0 hibaponttal 5-5re le is zárták a számtech félévemet! XD
Péntek dután összefutottam Ewóval, de pont indulás előtt betoppant pár rokonom...szökőévente egyszer látom őket, akkoris rohanok valahová! -.- Ewóval kurvajó volt, már nagyon hiányzott! T_T Majd bekotródtam a suliba leadni a cuccaimat és visszakérni egy csekket, mire nem találtam Annát sehol! :@
Egy durva baleset miatt késett a buszom és rohadtul szar érzés volt látni az összezúzott autót, ahol néhány perccel azelőtt még emberek könyörögtek az életükért...Meg is alapozta a hangulatomat, viszont hazafelé már kurvajó kedvem támadt, holott a buszsofőr mellett ültem az elválasztó kis baszáson, mert sehol máshol nem volt még állóhely se! o_O Körülöttem részeg patkányok utaztak, akik olyan szövegekkel fosattak be minket, hogy “buszsofőr bácsi, lécci álljon meg meee nagyon kell hugyoznunk”, stbstb...Kb egy órát voltam itthon, majd indultam is tovább Balázzsal...elmesélte pontosabban a PTE-s balesetet, amiről én csak kósza médiás baromságokat hallottam azelőtt...
Többről nincs kedvem beszélni és már nem is tartok fontosnak olyan dolgokat, amiket korábban igen.
Minden nap úgy fekszem és ébredek, hogy vele akarok legalább neten keresztül kommunikálni. Nem érdekelnek az Ünnepek sem az, hogy hol fogom tölteni őket. Újévi tervem az, hogy egy üveg pezsgő mellett belülök a gép elé és vele fogok beszélni, mint minden nap. Már most lemondtam kb mindenkit és kérlek titeket, hogy ne is hívjatok, Karácsonyt mi pedig eleve nem ünneplünk, szóval...:)) Partyzni sincs semmi kedvem, emberekkel találkozni sem, így ki van zárva minden a részemről! ~ muhahaha >D
Huh, majdnem ki is ment a fejemből...akinek eddig nem tűnt fel, töröltem az msnem, a címem megmaradt, de a program elszaródott a gépemen és végül úgy döntöttem nem is szenvedek vele, hogy jó legyen :)...aki akar, az simán elér telefonon vagy myspacen...
A szerelmemet, Ewót és még két barátomat át is vettem skypera a tesóm és Vitali mellé. Akinek kell a címem, az szóljon, de szeretném ha az összlétszám nagyonmax 10 fő lenne. Nem vagyok kíváncsi a sziamizukra, sem a fenyegetőzésekre vagy álbarátokra, azokra meg végképp nem, akik a myspace-es képeim miatt barátkoznak velem...-.-
Zárom soraimat, inkább nekiállok festegetni kicsit, úgy érzem ma minden menne, de az írás nem! :D Végül álljon itt egy pénteken készült kép pár gondolattal fűszerezve! Nagyobb méretért irány a myspace/myvip! :)
knockin on HELLs door but they dont let me in...WHY? they didnt hear the gossips im such an EVIL SLUT?!
~ chuu :x
~ <3
Haru ~ 2009.11.23.
Végre volt egy kellemes hétvégém...két óra kivételével minden percet a gép előtt töltöttem!!! XD Szombaton elkotródtam Balázzsal játszani a beszívott gyereket és szerintem szivárvány!!!!:D Azóta is érzem, ahogy korcog a homok a padlón! XDD
Ezt leszámítva egy pillanatra sem másztam el az msntől, bár a tegnapi egy kritikusan kurvaszar nap volt, és végig a lenti zenére bőgtem, salala...
Holnap sajnos korán kelés és este 10-ig a gép közelébe se kerülök minden valószínűséggel...és...és...egy napig nem beszélhetek veled, meg fogok dögleni nélküled! T__T Ha holnap nem mennek ki azok a faszomadta szerelők, vérengzés lesz! :@
HIÁNYZOL, HUSOM!!! Q___Q
~ <3
~ Tebeléd szerelmes vagyok én! :DD
Haru ~ 2009.11.21.
Bocsi mindenkitől, hogy megint csak döglöttem a gép előtt, de basztam csinálni bármit is. Szimplán annyival tudom indokolni, hogy szerettem volna belinkelni valakinek a blogot azzal a szöveggel, hogy " az utolsó bejegyzés neked szól", de nem emlékeztem mikor lettem ilyen nyálka, így letettem a dologról...
Egy-két sokkoló hírt, kórházazást és hasonlót eltekintve egész norm hetem volt...Hazaérve a kórházból lefutottam egy szünettel 8 km-t...persze miért is fogytam volna, hiszen egész héten edzettem és 4 hete nem ettem mást, csak zöldséget, de :@
Rohadtul sok mindent csináltam a héten, egyedül tegnap volt döglősebb napom, a hesszelős napokon pedig mindig megszáll az ihlet (na nem a kulázáshoz), így festegettem kicsit. :)
Húú, viszont szeretnék tippeket kérni, mert már nem látok a hajamtól (igen, régen még kiláttam alóla :D), hogy milyenre vágassam! Nem garantálom, hogy meg is fogadom a tanácsokat, mert nem szoktam, de hátha akad egy-egy normális ötlet! :)
Köszi előre is és szerintem amgy meg citeraművészszexológussámán!:D
...egy dalocska a részeges péntek esték emlékére! :DDD (ugye az a videó nem ment youtube-ra?XDDDDDD)
~ nagyon szép a szemed, nagyon szép a hajad! XDDDDD
~ Bright creature
Haru ~ 2009.11.16.
Ki vagy te és miért ragyogsz így?
Ködbe taszítod a múltat, a jelent nem hagyod élni, a jövőből láttatsz, majd sötét lepelbe burkolod.
I would be able to see "my shining future",
You bright creature...
~ Tudd, hogy neked szól!
~ Amit Rinnek ígértem :)
Haru ~ 2009.11.14.
Rin Massacre kért anno egy képet a tágeszemről...most már 10es, de tovább nem fogom tágítani, nagyon max még 12-ig!
Tudom, hogy nem valami bizalomgerjesztő látvány, nekem viszont nagyon bejön, egy sima fülbevalót hordani pedig még állítom fájdalmasabb is volt! Plusz kiveszem és két nap alatt teljesen visszaforr...:) Tehát 10 mm és belefűzve egy általam kreált lánc, amit charmok díszítenek.
Remélem nektek is tetszik!
~ xoxo
~ Menekülésem ~visszamenőleg
Haru ~ 2009.11.14.
Ledőlt a dominó alkotta berlini fal...ugyan én még nem éltem, mikor kicsik és nagyok együttese esett neki az igazinak, de mégis furcsa érzés kerített hatalmába.
Utólag a piros kabát nem volt túl szerencsés választás, tekintetek ezrei firtatták kommunista létemet, holott csak nem akartam fázni. A tömeg olyan volt, mint egy hatalmas fekete erdő, meglepetésemre piros színfoltok tarkították, mikor elhaladtak mellettünk elismerő pillantást vetettek rám - vagy csak képzelődtem?-. Én ekkor zavartan próbáltam kiolvasni a szemeiből - vajon kellemetlen ez neki?-, de ő csak a tőle megszokott mosollyal annyit mondott: "You are so different, not only because you are wearing this color."
Ezrek emlékeztek a múltra, a hangszórók is mind erre bíztattak, úgy döntöttem én is hasonlóképp teszek. Talán a sok ember akarata sarkallt arra, hogy letudjam a múlt egy részét, egy pillanat alatt eltűnt belőlem valami...valaki. Bennem is ledőlt egy fal, a romjait még sűrű porfelhő fedi, és egy gondolat lengi körül a jelent: ismét meg kell tanulnom félni a haláltól?
Szitálni kezdett az eső, örömkönnyeket hullatott az ég, ő pedig megragadott és a hatalmas fekete autóhoz hurcolt. Bódult állapotomban az utcán masírozó embereket kémleltem, a kocsi pedig szokatlanul gyorsan gurult a temetés színhelyéig.
Mindig tudtam, hogy segítséggel sokkal könnyebb betemetni ezeket a fránya gödröket, kiszaladt a számon: It’s totally like a funeral! Nevetésben tört ki, én pedig egy buta idézettel vágtam ki magam, amire még erőteljesebb nevetés volt a válasz.
Tudom, hogy túl sokat gondolt a dalszöveg mögé, mégis ez életem legvidámabb temetése volt!
~ Mi történt a korábbi bejegyzésekkel?
Haru ~ 2009.11.01.
Rettenetesen megbántam, hogy olyan nyíltan fogalmaztam azelőtt. A kényesebb dolgokról soha nem írtam, ám még így is sokak lovagoltak a közzétetteken.
Emlékszem egy alkalommal, igaz talán pár szó erejéig megemlítettem Kenny Catastrophe-ot, de a nevét is csak félig-meddig fonetikusan vagy magyarul írtam le. Abban a pár szóban is a nemtetszésemnek adtam hangot, miszerint mennyire nevetségesen fogalmaz.
A blogom fennállása utáni második hónappal pedig igenis kénytelen vagyok visszavonni ezt az egy sort! Tisztán látom már, hogy az ember, ha ugyan ember... csak úgy maradhat ép, ha a filozofikus síkon mozog, mikor máshol már képtelen.
Ahogy mondani szoktam, ez is a hihetetlen emberi pszichológia, amiért például egy internetes naplónak nagyobb nézettsége van, mint egy rajongói oldalnak. Engem nagyjából napi száz ember olvas, ami véletlenül sem sok, de valahol nem is kevés. A gimnáziumi osztálylétszámunk 18 fő volt, mégis undorítóan soknak tűnt, mikor az a 17 ember mind az én magánéletemről beszélt.
Kennytől ezúton is elnézést kérek, bár mennyi esély van rá, hogy épp a blogomon járt és pont feltűnt neki az néhány szó... Mindenesetre engem bántott a tudat, hogy kritizáltam.
Sokatoknak mondtam már, hogy egyfajta image váltást tervezek a blogon... nos, ez lenne az! Ezentúl csak suttogok a materiális dolgokról, nem harsogom nyíltan, hogy mi történt velem. Egyrészt újabban magamra zárom az ajtót és nem törődöm az emberekkel, másfelől pedig akikkel törődtem azok mind, egytől egyig csalódást okoztak nekem.
Most már nem érdekel, hogy szórakoztat-e, amit írok, nem akarom tudni ki és mit gondol rólam! Persze örülök, ha írtok, nem is erre célzok, de az "ezt így kellene, vagy inkább úgy kellene" dolgok egyáltalán nem érdekelnek. Nem, most nem önimádatból szónokolok, egyszerűen csak elegem van ebből. Ennyi csalódás után, ennyi szeretett ember elvesztését követően nem vagyok képes, sem köteles eltűrni az emberek kritikus megnyilvánulásait vagy úgy magát az EMBERT.
Eddigi életem során nem voltam antiszociális sőt, éppen ellenkezőleg, de most eljött az a korszak, mikor igenis erőt kell vennem magamon, hogy hozzá tudjak szólni valakihez úgy, hogy ne bántanám meg, vagy ne keltsem valami bunkó benyomását. Ugyanakkor több emberhez kimondottan szívesen szólok, gondolom, a szoros személyes kontaktust próbálom elkerülni.
Nem szaporítva tovább a szót, íme, az új image külsőleg és tartalmilag! Közleményként:A Tokyo Shinjuu számláját nem fizettem be, így megszűnik, de hamarosan megpróbálok erőt venni magamon (főként vizsga után) és áthozom ide első körben a cikkeimet!
Köszönök mindent!
~ <3
~ Akiket szerettem...
Haru ~ 2009.11.01.
A minap Harunál jártam.
Körülnézve feltűnt valami különös...Mindenütt képkeretek, de fotó egyikben sem volt, megkérdeztem miért...
Azt válaszolta: Mi értelme a fotóknak, ha annyi embert úgysem tudok kirakni, amennyit szeretnék? Üres keretekbe viszont bárkit odaképzelhetek.
Mára már a keretek is eltűntek.
~ <3
~ Cry out loud!
Haru ~ 2009.10.31.
Decadence of thought A grave that is seperated from the fleeting life
Discrimination against music
Legal 13
The loser who was brainwashed
Bullshit
Commit suicide in with-it-ness
Right now
In front of me!
You cannot understand my vulgar thought
It is a correct answer
It is your duty to train a slave waving a waist
Rotten buyer
Shame on you!
Commit suicide in with-it-ness
In front of me!
Bravely
Rotten seller
Know yourself!
Commit suicide in with-it-ness
Before that
Suck my dick
The industry has been already over
The red base
All the losers sing a hymn in hell
Enjoy a vulgar play
Well you can laugh now A ring you can't jump off of A core that was eaten up by numerical formula
Well you can laugh now Can you still do it? It's only a little longer until 13
Can't get back
A loser of the uncontrollability
Enjoy a vulgar play
